Miután a héten megkaptam többektől, hogy az utóbbi időben nem vagyok túlságosan "web-kettes" ezért felújítom magam és webkettességemet, így angol zh-ra készülve.
Először is elnézsét azoktól, akik hetek óta nem bírnak aludni, mert annyira várták az élménybeszámolómat a február eleji kultúr-sokkról!
Nos, sommásan:
1. AVATAR
Látvány, effektek, stb.: 7/10
Történet: 5/10
Csalódási index: pozitív (sokkal rosszabbra számítottam)
Összhatás: 6/10
2. BOTICELLITŐL TIZIANÓIG
Eredetileg ezt a kiállítást szerettem volna megnézni, és "ha már ott járok, akkor a Degas-tól Picassóigra is kíváncsi vagyok és megnézem" alapon mentem fel a tárlatokra. Az élet megviccelt, biztos nagyokat kacagott, mert a Degas-tól Picassóig sokkal jobban tetszett (kitérek rá ott, hogy miért).
A Boticellitől Tiziánóig kb. 130 reneszánsz festményt vonultatott fel, ami véleményem szerint egy huzamban nagyon sok és nagyon tömény. És úgy nagyon sok és nagyon tömény, hogy nem nagyon volt értékelhető / értelmezhető koncepció a képek sorrendjében, max a végén a manierizmus, poszt-renszánsznál érezted a határvonalat, de az addigi 110 képben nem láttad, hogy mitől más egyik mint a másik, szemben a Degas-tól Picassóig tárlaton, ahol képről képre haladva lehetett érezni a festészet változását, még egy laikus (mint pl. én) számára is. Amúgy minden alkotás képzőművészeti remek és gyönyörű volt, csak sok volt. Nagyok sok.
Viszont volt jó néhány gyönyörű és érdekes kép, kezdve a legelső néhány képpel, valamint az utolsó képcsoport szinte mindegyikével, de a kettő között is akadt szép számmal kimagasló tetszési indexű kép.
Ami negatívum volt - de igazából hozzátartozik a reneszánsz festészet-élményhez, az a rengeteg teljesen ugyanúgy kinéző Mária és a kis Jézus kép, amelyek 80%-án ugyanolyan Mária arckép volt. Így a maradék 20%-os, eltérő Mária-arcos képeket felettébb lehetett értékelni :)
Összességében 8,5/10 pontot adnék a kiállításra, mert a cél és az eszmei-kulturális (és anyagi) értéke a tárlatnak nagy volt, de a Degas-tól Picassóighoz képest nem mozgatott meg annyira (ebben teljesen szubjektív). Az objektív (bár ez is lehet valamennyire szubjektív probléma) az a tárlat nagysága, hossza volt. Sok volt. Tömény volt. Hosszú volt. A végére már leszakadt az ember dereka, mert azért 130 képet végignézni, ember legyen a talpán az, aki végig is néz egy-egy képet, képenként 1,5-2 percet rászánva (ami az 50. kép felé leredukálódik 1 perc köré, miután a 30. ugyanolyan Mária-arckép jön szembe), és végignézi az egész tárlatot, és nem fáj a dereka, lába, háta.
3. DEGAS-TÓL PICASSÓIG
Ez a tárlat gyakorlatilag csak két nagyobb termet jelentett, de 100-szor nagyobb élményt és benyomást keltett mint a 130 képes reneszánsz-tárlat.
Erről a kiállításról majd külön posztban értekezem, egyelőre annyit, hogy 10/10 pontos kiállítás volt számomra. Aki ismer, tudja, hogy a kedvenc festészeti korszakom az impresszionizmus, és kedvenc képeim általában az impresszionista, vagy arra hajazó, ahhoz kötődő festmények. Kedvenc magyar(-szlovák) festőm Mednyánszky László, ő is egyfajta sajátos impresszionizmust képviselt, de nem pontosan és minden képen azt az impresszionizmust, amit Monet, Renoir és a többi "nagy".
Erre a tárlatra egy külön postban kitérek. Legkésőbb Húsvét körül, de lehet, hogy hamarabb. A tárlat amúgy április végéig látogatható a Szépművészetiben, így ha valaki Pesten jár, és kicsit is érdekli a francia festészet a múlt századfordulóról, mindenképpen nézze végig, nagyon megéri. (És szemben a reneszánsz-tárlattal, vannak puffok, amikre le lehet ülni nézelődés közben, és kényelemből lehet élvezni a magaskultúrát.)
Folyt.köv.
