Bár van igazság abban a mondásban, hogy egy könyvet ne a borítójáról ítéljünk meg, valljuk be: a fogyasztói társadalom mai világában nagyon is fontos egy termék külseje, figyelemfelhívó ereje.

Ezt természetesen nagyon tágan kell értelmezni, és nem csili-vili díszes dolgot kell érteni rajta, mert nagyon sok olyan helyzet van, amikor a nemes egyszerűségnek, a letisztultságnak van figyelemfelkeltő ereje. (lásd pl. Enya sikere)

Idén már kétszer is jártam úgy, hogy teljesen más dolog miatt indultam el egy könyvesboltba, és mindkét esetben megláttam egy-egy könyvet (a borítóját!), ami hivalkodott, hogy OLVASS EL! Az egyik ilyen könyv Ljudmila Ulickaja - Daniel Stein, a tolmács című regénye volt. Tegnapelőtt pedig a kezembe akadt az egyik könyvesboltban Rita Monaldi és Francesco Sorti (ők egyébként egy házaspár) "Imprimatur" című műve. A borítója lenyűgöző, ezt le kell szögezni.

A hátsó borítón természetesen fantasztikus marketing-szövegek olvashatók, miszerint még Umberto Eco-t is felülmúlja, a műfaj legjobbja, átírja a XVII. század történelmét, a Vatikán is betiltatta, stb. Természetesen ezek közül a legkapósabb marketing-duma a "Vatikán betiltatta", ez ugye a Dan Brown által írt - amúgy kriminek nagyon izgalmas, érdekfeszítő, de szotirját tekintve tipikusan amerikai (hoolywoodi) agyament baromság - történetekre próbál építgetni, meg arra, hogy manapság menő dolog fikázni a katolikus egyházat, legfőképpen a Vatikánt, így minden amit betilt, az tuti marha jó és most valami olyan hatalmas igazságot tudhatsz meg, ha megveszed és elolvasod a könyvet, amit nem akartak, hogy elolvass. Blablabla. A pogányok és az ateisták erre a dumára ugranak. De ugye ők kisebbségben vannak, szóval ez mégsem lehet elég, ahhoz, hogy egy könyvet manapság el lehessen adni.

No, mivel rám ezek a marketing dumák nem nagyon szoktak hatni, de ezektől elvonatkoztatva a fülszövegen a könyv története elég izgalmasnak hangzott, elkezdtem beleolvasni, és mivel nem tudtam letenni, gyorsan megvettem. Most elkezdem olvasni , de a sok tanulnivaló meg intéznivaló meg "társadalmi esemény" mellett nem tudom meddig jutok. Kíváncsivá tett a könyv (amely egy hér kötetesre tervezett sorozat első kötete), és majd megírom az érzésemet, véleményeimet a könyvről. Van egy érzésem, hogy vagy imádni fogom, vagy utálni. Majd eldől. További értesítésig álljon itt a fülszöveg:

---------------------------------

A SOROZAT:

A hét kötetesre tervezett sorozat címei összeolvasva egy latin nyelvű mondatot alkotnak: Imprimatur secretum, veritas mysterium, unicum... A két utolsó könyv címét a szerzők teljes titokban tartják, és rajongóik egyik kedvenc szórakozásává vált világszerte, hogy megpróbálják kitalálni, mi lehet a két utolsó szó.

A könyvsorozat meglepő adalékokkal szolgál a pápák és az uralkodói családok kapcsolatairól és a 17-18. századi történeti események hátterében megbúvó, titokzatos összeesküvésekről. Európa történelmének egy eddig ismeretlen oldala tárul fel az olvasók előtt, ami minden eddiginél sötétebb képet fest az egyház politikai kapcsolatairól.

IMPRIMATUR