A szlovák-magyar viszonyt és a mesterségesen gerjesztett szlovák-magyar konfliktust, viszálykodást nem nagyon kell bemutatni manapság. Gyakorlatilag mindennap hallunk valami abszurd dolgot szlovák soviniszta politikusoktól a magyar kérdésben, a magyar kártya bedobásával (hiszen ez tökéletesen eltereli a figyelmet a valós problémákról, vagyis arról, hogy a szlovák kormánykoalíció hogyan lopja szét az országot, és tette tönkre a 10%-os gazdasági növekedésű országot). Jé, ez olyan ismerős, nem? Magyarországon is ez van, csak itt más csoportokra sütik rá a "miattatok van minden baj" bélyeget. Magyarországon is tökéletesen megy a figyelemelterelés a teljes igazságról és a komplex-problémákról.
Véleményem szerint ez a videó erről is szól. A hazaszeretet, legyen az magyarság-tudat, szlovákság-tudat, francia nemzettudat, spanyol-tudat, stb. és a nemzeti összetartozás NEM abból ered, és nem azt jelenti, hogy együtt gyűlöljünk más népeket, nemzeteket és együtt hárítsuk másra a saját hibáinkat.
A valós hazaszeretet és nemzeti összetartozás a saját nemzeti értékek szeretetén és tiszteletén alapul, és a tolerancián más népek és nemzetek felé, még akkor is, ha a másik nemzetnél esetleg vannak hangoskodó szélsőséges, soviniszta nézetek.
Úgy vélem, ez a fenti videó, amely a felvidéki magyarok magyarságtudatát, kettős kötődését és normális világ iránti vágyukat mutatja be, nagyon jó és nagyon szép példája a normális és tisztességes nemzettudatnak és hazaszeretetnek, ami nem a más népek közös gyűlöletén alapszik, hanem a saját belső értékeinken, és a más nemzetek, kultúrák elfogadásán. "Számomra nem teher határon túli magyarnak lenni. Lehetőség. A két kultúra, a nyelvtudás engem gazdagít. Toleranciára nevel, és megerősíti a magyarságomat."
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ma, 2010-ben ott tartunk, hogy Magyarországon semmit nem tudunk a valódi magyarságról, a valódi hazaszeretetről és a valódi nemzeti érzésről. Ellenben tudják és érzik ezt a határainkon túl.
Ma, 2010-ben Magyarországon a nemzeti érzésnek, a nemzettudatnak három-négy elsatnyult formája uralkodik a normális nemzettudattal szemben: a kozmopolita, az ehhez közelítő pesszmista, az álszent és a soviniszta.
1. A kozmopolita az, aki nincs tekintettel magyarságára, nem érdekli a nemzeti összetartozás, a nemzeti emlékek, kultúra valami megvetendő, negatív, "gáz", undorító dolog. Szembe kell köpni mindenkit, aki normálisan magyarnak akarja vallani magát.
2. Ennek enyhébb fokozata a pesszimista, amikor nem nézik le azt, aki büszkén, normálisan magyar, egyszerűen csak nem tulajdonítanak jelentőséget a nemzetnek, mint közösségnek, a nemzeti kultúrának. A kozmopolita és a pesszimista magyar a magyarságtudatot a modernizáció kerékkötőjének tartja, és magát a progresszív modernizáció egyedüli letéteményesének állítja be, amely nincsen tekintettel a nemzeti hagyományokra, értékekre, érdekekre.
3. Az álszent az, amikor szavakban magyarkodnak, mert az olyan jól hangzik, meg Dunán Szent Koronát úsztatnak, meg hasonló látvány-fogásokkal mindenkinél nagyobb magyarnak mondják egyesek magukat, és aki nem tart velük, az nem magyar. De emögött nincs valós magyarság, mert az álszent magyarkodó szerint dogmatikusan meg van mondva, hogy ki a magyar (pl. Wass Albert), és ki nem az. Az álszent magyar a nemzet egyedüli felkent apostolának állítja be magát, aki azzal próbálja legitimálni agyament hülyeségeit, hogy rásüti, hogy ez igazi tiszta magyar dolog, blablabla. Az álszent magyar szóban kiáll a magyar ügyért, de tettben semmit nem tesz érte.
4. A sovoniszta pedig az, amelyik lenéz minden más népet, folyamatos önellentmondásba keveredik, állandóan jön azzal, hogy ő a világ legnagyobb magyarja, nála nagyobb magyar nincs; Aki szerint, aki nem úgy gondolkodik ahogyan ő, az zsidó, cigány, kommunista stb. stb. A soviniszta magyar megalomániás, aki azt hiszi, hogy minden határon túli magyar újra egy Magyarországban akar egyesülni, aki azt hiszi, hogy terület-visszacsatolással mindent meg lehet oldani, és csak a terület-visszacsatolás a megoldás (= ő is eltereli a figyelmet a valós problémákról és megoldási javaslatokról).
A fenti 4 elsatnyult nemzettudathoz egyértelműen lehet kapcsolni egy-egy pártot - a kozmopolitához rögtön kettőt: egy éppen egy éve halott rendszerváltó pártot, és a helyére lépő "Ugyanolyan a politika" formációt. A másik három szintén egyértelmű.
(5.) Ezekkel szemben a normális magyarságtudatnak ma Magyarországon sajnos úgy űnik nincs (?) létjogosultsága, legalábbis nagy nyilvánosság előtt nem, mert azt rögtön ez a 4 elsatnyult "nemzettudat" össztűz alá veti. Pedig sokan vannak, akik ezt a normális magyarságtudatot vallják, csak őket szokták csendes kisebbségnek / csendes többségnek (ki tudja melyik éppen) nevezni, akik utálnak mélymagyarkodni és utálnak kozmopolita-globalizált agymosott McDonald's-zabáló plázajáró emberré válni.
Ma, 2010-ben a normális magyarságtudat a határainkon kívül élő magyarok körében van többségben. Erre jó példa a fenti videó.
A normális magyarság- és nemzettudat elsődlegesen az ANYANYELVEN, annak tiszteletén, szeretetén, és művelésén alapszik. És erre épül rá minden. A teljes kultúra: irodalom, képzőművészet, a népszokások, hagyományok, történelem, stb. Erre épül rá az összetartozás, a tisztelet, a szeretet. A normális magyar nem tartja magát az egyedüli, a legnagyobb magyarnak, és nem is szakít gusztustalan módon a gyökereivel, nem tagadja meg azokat: tiszteli, ápolja és megbecsüli, továbbadja azokat.
A normális magyarnak nincs szüksége minden nap nemzetiszín (vagy árpádsávos) karszalagra, kitűzőre, Nagy-Magyarország-matricára, hogy emlékeztesse magát, ő magyar. A normális magyar a tetteiben, a cselekedeteiben és gondolataiban magyar, nem pedig a külső, álszent és hamis megjelenésben. A normális magyarnak nincsen komplexusa, hogy lépten-nyomon bizonygassa, hogy ő magyar, és hogy mennyire magyar.
A normális magyarságtudat nem zárja ki a hagyományokat, sem a progressziót, a modernizációt. Nem veti meg a plurális kultúrát, amelyben elétrő irányzatok mind-mind az egyetemes magyar kultúra részét képezik (legyen az Wass Albert, Márai Sándor, Kertész Imre, Esterházy Péter, Ady Endre). A normális magyarságtudat összekapcsolja a múltat a jövővel, a kettő nem oltja ki egymást, pont ellenkezőleg: egymásra hat. A normális magyar fontolva halad, nem ül fel tartalom nélküli, nagy szavaknak.
A normális magyar azért küzd, hogy a nemzet megőrizze a hagyományait, értékeit, és folyamatosan, megfontolva, de megújuljon. (vö. Ady Endre: Góg és Magóg fia..., A Hortobágy poétája, A muszáj Herkules, Új vizeken járok, Hunn, új legenda)
"Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar."
/Ady Endre - Góg és Magóg fia... kezdetű vers
