2009. november 24-én jelenik meg kis hazánkban a legutóbbi Harry Potter film DVD-változata.
Mivel a film mozis megjelenésekor még nem írtam ezt a blogot - sokak bánatára :D vagy örömére - ezért hirtelen jött gondolataimat a filmről most osztanám meg.
Na szóval ambivalencia. Ez, és az szinte az összes Harry Potter film majdnem teljesen kimeríti az ambivalencia szótári fogalmát. Egyszerre élvezhetően jó és egyszerre borzalmas.
Egyrészt direkt elolvastam a könyvet a mozi előtt, és el nem tudtam képzelni, hogy ezt a történetet hogyan lehet dinamikusan filmre vinni. A 6. kötet - és az egész könyvsorozat - történetét imádom, sokkal több és sokkal mélyebb mint a "sebhelyes hős varázslótanonc" jól eladható sztorija. De ebbe most nem mennék bele. Szóval az 5. kötettel az volt a baj, hogy túl sok minden történik benne, így rengeteg dolgot ki kell vágni. (Ellenben a 6. részben szinte alig történik valami a szereplőkkel, a történet lényege itt Voldemort életének a megismeréséről szól, jó kis "flashback"-ekkel, mágikus verzióban merengővel meg emlék-folyadékkal vagy mivel :D.) Na vissza az 5. kötet filmes megrövidítésére. Ebből lett egy katasztrofális filmadaptáció, amelyben a jelenetek mintha csak egymás mellett állnának, és semmilyen koherencia nincs benne (5/10-es film). De a felnőtt szereplők vitték azt a filmet is jó irányba, külön dícséret Imelda Staunton (Umbridge) káprázatosan undorító alakításának (10/10).
Hasonló a helyzet a 6. filmmel. Míg az effektek, a képi- és hangvilág, no meg a felnőtt színészek (akik egyben a legnagyszerűbb élő angol színészi garnitúra tagjai - a fantasztikus Maggie Smith, Alan Rickman, Helena Bonham Carter, Jim Broadbent, stb.) játéka mind 9/10 és 10/10 körül jártak...
addig a fiatal "színészek" játéka... hát katasztrofális. Még mindig Daniel Radcliffe a "leggyengébb láncszem", egyszerűen borzalmasan alakítja Harry Pottert. Nem. Nem egyszerűen borzalmasan, hanem abszolút nem adja vissza Harryt. De Emma Watson és Rupert Grint sem formálják meg sokkal jobban a saját karakterüket. Emma Watson egy buta kis tudálékos tyúknak formálja Hermionét, pedig totálisan nem ilyen. Még Rupert Grint a legkevésbé rossz, de hát az ő alakítása is fényévekkel távol van Ron Weaslytől.
Van egy összeesküvés elméletem arról, hogy anno a 3-4. film forgatása körül miért is reppent fel az a találgatá, hogy az utolsó 3 kötet filmváltozatára új hármasfogatot keresnek, mondván kiöregednek. Ebben persze van igazság, de szerintem ők is rájöttek, hogy ezzel a három "színésszel" nem mennek sokra, nem tudnak mit adni a szerephez, és feltétlen le kell cserélni őket (mint pl. Cecilyt a Váratlan Utazás 6. évadában). Sajnos nem cserélték le.
Emellett a történetet is sikerült dinamikusabbá tenniük, amihez persze kellett egy kis sulis-tini szerelmes film vonal (már azt vártam, hogy mikor fakadnak dalra, mint a High School Musicalben :D - jó ég, az is micsoda borzalom... (Megjegyzem nem láttam, csak unokatesóm állandóan mesecsatornákat nézett a nyáron, és valamelyiken állandóan azt mutogatták...), meg egy kis emós feeling á lá Tom Felton (Draco Malfoy), még talán ő volt a legmeggyőzőbb a fiatalok közül. Nem is, mert az Evanna Lynch volt aki fantasztikusan adja vissza Luna Lovegoodot, de ez már az 5. filmben is tökéletesen sikerült neki, szóval le a kalappal a csajszi előtt.
Szóval ha a 3 főszereplő színészt nem kellene figyelembe venni, 8/10 lenne. De mivel nagyon is figyelembe kell venni őket: 6/10.
Íme egy kimaradt jelenet a DVD-kiadásról. Ez a jelenet a végzetes kimenetelő villámsújtotta toronybeli eseményeket vezeti fel, illetve csak vezette volna fel, ha nem vágják ki. Egyszerűen nem értem, hogy miért vágtak ki egy ekkora kulcsjelenetet, nagyon-nagyon-nagyon ott van hangulatilag, képileg, zeneileg. (Alul pedig a film-előzetes).
